2015. április 2., csütörtök

A. M. Aranth - Cleadur dobszó a ködben 

Holdárnyék-sorozat I.


Amy Soleil élete nem egyszerű.
Nem elég a kamaszkor nehézségeivel vívott, nyomasztó állóháború, az is megkeseríti életét, hogy szinte évente új városba költöznek, új iskolákban kell bizonyítania.
Viszont azzal, hogy nem elég talpraesett, senki sem vádolhatja: amikor valami titokkal vagy rejtéllyel találkozik, azonnal fejest veti magát a megfejtésébe.
Moonshadow viszont, ahol idén kikötöttek, igazán különleges hely: az iskola ódon kastélyra emlékeztet, szinte mindig fenyegető köd gomolyog csipkés tornyai között, a portás kardot visel, az igazgató leginkább egy hatalmas, fekete pókra emlékeztet, eltűnik egy közkedvelt tanár… Sőt, még Amy szülei és nővére is máshogy emlékszik a múltra, mint ahogy az megtörtént, furcsa, sosem volt eseményekről és ismeretlen helyekről beszélnek. De legnagyobb örömére a lány hamar egy zenekar dobfelszerelése mögött találja magát, és végre bandájával a vágyott hírnév közelébe jut.
Amikor ijesztő, kék köpenybe burkolózó emberek kezdenek ólálkodni az iskola körül, akiknek valahogyan minden titokhoz közük van, Amy pedig rálel saját magára egy közösségi oldalon, újdonsült barátaival kockázatos nyomozásba kezd, hogy megtalálja az egyre sokasodó rejtélyek kulcsát… amíg még lehet.

Leírás: Mielőtt elolvastam ezt a könyvet, egészséges félelmet tápláltam a kacsák, esernyők, macskák, sötét szobák, kutak borzalmas könyvek, és baltás-gyilkosok iránt. Bár ezektől ki nem fél? Mondjuk nekem a Nesquick-es nyúl is gyanús. Én mondom nektek, sosem álltak jól a fülei. :D
  Na, de a könyvre térve: Miután befejeztem a könyvet, megfogadtam (ünnepélyesen egy bögre kakaó és a Trónok harca 5. része mellett), hogy soha többet nem megyek, köd, köpenyes emberek, köpenyes igazgatók, gonosz macskák és ködös városok közelébe. Bár a macskáktól eddig is féltem, sátáni teremtmények, ez tudott.
  Főszereplőnk Amy Soleil már hozzászokott az egyedülléthez. Hiába talál könnyen barátokra, 2-3 évente elveszíti őket, így valójában pusztán 2 igaz társa van, ikertestvére, Gary, és csodálatos nővére Ash. Miután útjuk a ködös Moonshadow városába vezette őket, úgy tűnik megtört a jég. Szüleik hosszú távra rendezkedtek be, apjuk még a garázst is hajlandó beáldozni gyermekei túlbuzgó zenei munkássága miatt. (Konkrétan egy egész koncerttermet pakol be az öreg...) Amy, Gary és Ash már az első napon beilleszkednek. Ráadásul ráakadnak a város 2 legtehetségesebb zenészére is, akik történetesen az osztálytársaik. Egy csodás jövő kezdete ez. Amy, Gary, Will és Jerry hamarosan meg is alkotják a Holdárnyék zenekart. Már csak egy tisztes vonós hiányzik, akit meg is találnak a diri lánya, Lea személyében. Ők öten egy fantasztikus egységet alkotva ütősebbnél-ütősebb dalokkal és újrajátszásokkal állnak elő.
  De félre érts ne essék! Ez a könyv nem egy elcsépelt tini-zenekarról szól! Amy furcsa jeleket kezd észrevenni. Nővére és szülei olyan eseményekre emlékeznek, melyek meg sem történtek, bár visszagondolva Amy és Garry alig emlékszik valamire az eltelt 15 évből... Kis csapatunk félelemtől vegyes izgalommal nyomozásba kezd, hogy megtudják kik is ők valójában? Az együttes számítógépes zsenije Will seperc alatt megfejti az "évszázados" rejtélyt: A Soleil ikrek és családja voltaképpen nem is léteznek. Sehol egy fénykép, iskolai, vagy orvosi karton, semmi! Mintha csak a ködből léptek  volna elő. Mindössze két teljes mértékben hasznavehetetlen netes profil, és 1-2 helységnév szolgál kiindulópontként. Na nem kell félni, A. M. Arant nem egy újabb Emil és a
detektívek koppintást írt. Már az első fejezetben kicsinálnak valakit. Az iskola körül gyanús köpenyes idegenek ólálkodnak ó és ki ne felejtsem Tankot az ijesztő iskolamacskát, aki az egérhúst lecserélve Soleil húsra éhezik. Legalább is gonosz tekintettel követi mindenhova Amyt. :O
  A srácok bandája egyre jobb és jobb lesz, így be is neveznek egy kisebb rock-off versenyre, ahol a tét nem más, mint egy koncertautó leszervezett fellépésekkel együttvéve. De bizony az élet nem ily' egyszerű, Amy kíváncsiságból ráír az ő nevét viselő netes profil gazdájára, aki egy rejtélyes válaszban tudtára adja, hogy bizony ismerik egymást, csak hát Amy nem emlékszik, és ezt előre tudták... A sűrű köd sötét titkokat rejt, és kész lecsapni, de vajon kit fog elnyelni? Ki lesz az újabb áldozat? Mi az a Modeus Carva, és mit titkolnak Amy szülei? Ki a barát és ki az ellenség, vajon kiben bízhatnak Amyék, ha mindenki ellenük fordul? Ne félj! Ne reszkess, halld a dobszót, és sose térj le a kivilágított útról. A Köd titkokat rejt, és félő, hogy elemészt. Fuss ha lecsap és ne bízz senkiben!

Titkot rejt a sötét éjj,
Ködbe bizony sose lépj!
Rettegj ha elér a vész; 
Fuss fuss, míg lábad célba nem ér.
Halld a dobszót, halld meg újra, 
De fuss, fuss, ha eljő az a bizonyos óra. 

Véleményem: 5/5 Már akkor megszerettem a könyvet, mikor olyan banda nevek kerültek elő, mint a Guns n' Roses és az Avenged Sevenfold. Személyes kedvenceimet egy könyvben látni felemelő érzés volt. Amy ezzel (és a November Rain-el) hivatalosan is kedvenc női szereplőmmé lépett elő! 
A. M. Aranth sötét titkokkal teli világa magába szippant és nem ereszt... Pont mint a köd. 
Szerencsére az olvasó épségben megússza, bár a szereplőkről nem nyilatkozhatok... 
Ha unod a rózsaszín szerelmes sztorikat, ha szereted a pörgős, izgalmas könyveket, a titkokat és a rejtélyeket csapj fel egy Aranth könyvet és halld a dobszót a ködben! 
14 éves kortól ajánlom minden lelkes könyvmolynak! :)

A könyvet köszönöm a Főnix Könyvműhelynek! :)

Szereposztás:


   


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése